A Budapesti Alagútra azért volt szükség, hogy meg tudják teremteni a Krisztinaváros és a Lánchíd közvetlen összeköttetését, ne kelljen minden forgalomnak áthaladnia a váron. Novák Dániel mérnök 1837-es javaslatát felhasználva tervezte Clark Ádám, a végleges tervet 1845-ben fogadták el. Az 1848-as forradalom késleltette a munkálatokat, így végül csak 1857-ben adták át a forgalomnak. Maga az alagút 9.5 méter széles és 349.7 méter hosszú. 1918-ig fizetni kellett a rajta való áthajtásért. A II. világhábrúban a Krisztinaváros felőli homlokzata tönkrement, azt 1949-ben építették újjá. Utolsó korszerűsítése 1973-ban volt, burkolatokat cseréltek és szellőző berendezést építettek be.